A villanypásztor csak akkor tartja vissza az állatot, ha a szálak ott futnak, ahol az állat először érintené őket. Egy túl magasan húzott alsó szál alatt a borjú vagy a bárány egyszerűen átbújik, a túl alacsony felső szálat pedig a ló átléphet. Az oszlopok sűrűsége ezzel szorosan összefügg: ha túl ritkák, a szálak belógnak, és a gondosan beállított magasság a két oszlop között már nem teljesül.
Oszloptávolság: mitől függ?
Az oszloptávolságot három tényező határozza meg: a vezető típusa, a kerítés jellege (mobil vagy állandó) és a terep. Irányadó értékek:
| Kerítés típusa | Irányadó oszloptávolság |
|---|---|
| Mobil, műanyag vagy üvegszálas karó, zsinór | 4–6 m |
| Állandó, fa- vagy fémoszlop, drót | 8–12 m |
| Szalagos kerítés (mobil és állandó) | 4–6 m |
| Dombos, egyenetlen terep | a fenti értékeknél sűrűbben |
A szalagnál azért kell sűrűbb oszlopozás, mert a széles felület szélben erősen mozog, és a hosszú, szabad szakaszok hamar kilazulnak. A mobil karók könnyebbek és rugalmasabbak, ezért ott is rövidebb távolság szükséges. Állandó, jól feszített drótkerítésnél a nagyobb oszloptávolság is stabil marad.
A megfelelő oszloptípusokat az oszlopok kategóriában találja, a szükséges darabszámot pedig a villanypásztor kalkulátor a kerítéshossz alapján kiszámolja.
Szálmagasság állatfajonként
Az alábbi táblázat a talajtól mért irányadó szálmagasságokat mutatja. A konkrét értékek a fajtától, az állatok méretétől és a terep adottságaitól függően néhány centiméterrel eltérhetnek.
| Állat | Szálak száma | Magasság a talajtól (cm) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Szarvasmarha | 2 | 50, 90 | borjaknál alacsonyabb kiegészítő szál |
| Ló | 3 | 60, 100, 140 | szalag vagy kötél ajánlott |
| Juh, kecske | 4 | 15, 30, 50, 80 | vagy 90 cm-es háló |
| Sertés | 3 | 15, 30, 50 | az alsó szálak a döntők |
| Vaddisznó | 3 | 20, 40, 60 | alacsony, erős kerítés |
| Szarvas, őz | 5 | 30, 60, 90, 120, 150 | magasság és láthatóság |
| Farkas | 5 | 20, 40, 60, 90, 120 | sűrű alsó szálak |
| Kutya | 3 | 10, 25, 45 | kis energia elegendő |
| Baromfi | háló | 106–112 cm-es háló | ragadozók ellen is |
Megfigyelhető egy általános elv: a szálak ott sűrűsödnek, ahol az adott állat próbálkozik. A sertés és a vaddisznó túr, bebújik, ezért alul kell sűrűn szálazni. A szarvas és az őz átugrik, ezért magasra van szükség. A juh és a kecske átbújik a szálak között, ezért nekik több szál vagy háló kell. Részletesen a juhok és kecskék kerítéséről szóló cikkünkben olvashat erről.
Az alsó szál és a növényzet
Az alsó szál mindig kompromisszum. Minél alacsonyabban fut, annál jobban zárja a rést a talaj felett, de annál hamarabb belenő a fű, és annál több energiát vezet el. Ahol a növényzet gyorsan nő, és nem lehet rendszeresen kaszálni, ott az alsó szálat a táblázatban szereplő érték felső tartományában érdemes tartani, vagy úgy bekötni, hogy szükség esetén külön le lehessen kapcsolni. Télen a hó is megemeli a talajszintet: egy vastagabb hótakaró mellett a szálak tényleges magassága csökken, az alsó szál pedig a hóba fagyhat.
Tipp: A magasságot ne egyetlen oszlopnál mérje, hanem két oszlop között, a belógás legmélyebb pontján is. Az állat ott fogja tesztelni a kerítést, ahol az a leggyengébb.
Sarkok és végpontok
A sarkokban a két irányból érkező szálak húzóereje összeadódik, ezért itt a legerősebb oszlopra van szükség.
- Állandó kerítésnél a sarok- és végoszlopot ferde támasszal vagy kitámasztással merevítse, és verje mélyebbre, mint a köztes oszlopokat.
- Használjon sarokszigetelőt, amely nagyobb terhelést is elbír, és a vezetőt egyenletesen vezeti a fordulóban.
- Mobil kerítésnél a sarkokra tegyen erősebb karót, vagy feszítse ki egy kikötővel.
- Ahol lehet, kerülje a nagyon hegyes sarkokat. Tompább szöggel kisebb a húzóerő, és az állatok sem szorulnak be olyan könnyen a sarokba.
A sarkokhoz és feszítési pontokhoz való szigetelőket a szigetelők típusairól szóló cikkünkben mutatjuk be.
Lejtők, mélyedések és egyenetlen terep
Sík terepen a szál két oszlop között egyenletesen fut. Dombos területen viszont a feszítés a vezetőt mindig a legrövidebb, egyenes vonal felé húzza, ezért:
- Mélyedésekben a szál felemelkedik a talajtól, és alatta rés keletkezik, ahol az állat átbújhat. Tegyen egy oszlopot a mélyedés legalsó pontjára, és ha kell, horgonyozza le, hogy a feszítés ne húzza ki a talajból.
- Dombtetőkön a szál közelebb kerül a talajhoz, könnyebben hozzáér a növényzet. Itt is sűrítsen, és ellenőrizze az alsó szál magasságát.
- Lejtőn a magasságot mindig merőlegesen a talajtól mérje, ne vízszintesen.
- Vízfolyások, árkok fölött a szál alatt nagy rés maradhat. Ezeket külön, lelógó vezetőszakasszal vagy kiegészítő szálakkal érdemes lezárni, de úgy, hogy a vízzel, uszadékkal érintkező rész ne vezesse le az egész kerítés feszültségét.
Gyakori hibák
- Túl ritka oszlopok szalagos kerítésnél, emiatt csavarodó, belógó szalag.
- Az alsó szál túl magasan, így a fiatal állatok átbújnak.
- Merevítés nélküli sarokoszlop, amely néhány hét alatt bedől.
- Mélyedésekben elmaradt köztes oszlop.
- Az alsó szál túl alacsonyan erősen gyomos területen, ami folyamatos feszültségesést okoz.
Összefoglalás
Az oszlopokat a vezetőhöz és a kerítés jellegéhez igazítsa: mobil karónál és szalagnál 4–6 méter, állandó drótkerítésnél 8–12 méter az irányadó. A szálakat ott sűrítse, ahol az adott állat próbálkozni fog, és a magasságot a belógás legmélyebb pontján is ellenőrizze. A sarkok merevítése és a terep egyenetlenségeinek kezelése legalább annyit számít, mint a helyesen megválasztott szálszám.
