A szarvasmarha a villanypásztor egyik leghálásabb „felhasználója”. Nyugodt, jól tanítható állat, amely egy megbízhatóan működő kerítést hamar megtanul tisztelni. Ugyanakkor nagy testtömegű, és ha egyszer rájön, hogy a kerítés nem üt, könnyedén átsétál rajta. A jó marhakerítés titka ezért nem a bonyolultság, hanem a megbízhatóság: megfelelő magasság, stabil oszlopok, elegendő energia és gondos betanítás.
Hány szál és milyen magasan?
Felnőtt szarvasmarháknál általában két szál elegendő, irányadóan 50 és 90 cm magasan a talajtól. A felső szál nagyjából ott fut, ahol a kerítés felé nyúló állat orra, feje először hozzáér. Az alsó szál megakadályozza, hogy alatta átbújjon vagy átlépjen.
Néhány helyzetben érdemes többet tervezni:
- Borjas tehenek mellett: a borjak a 50 cm-es alsó szál alatt is átbújhatnak, ezért egy alacsonyabb kiegészítő szál indokolt.
- Bikák és nagy testű fajták esetén: egy harmadik szál vagy a felső szál kissé magasabbra helyezése ad nagyobb biztonságot.
- Közút vagy szomszédos legelő mellett: ahol egy kitörésnek komoly következménye lehet, a több szál és az erősebb készülék nem túlzás.
Melyik vezetőt válassza?
| Legelő típusa | Vezető | Oszlop | Irányadó oszloptávolság |
|---|---|---|---|
| Állandó, nagy legelő | horganyzott acél- vagy alumíniumdrót | fa vagy fém | 8–12 m |
| Félállandó, szezonális legelő | drót vagy erős kötél | fa, üvegszálas | drótnál 8–12 m, kötélnél sűrűbben |
| Szakaszos, mobil legeltetés | zsinór csévélő dobon | műanyag karó | 4–6 m |
Állandó legelőn a drót a legjobb választás: kiválóan vezet, tartós, és nagy hosszon is kevés energiát veszít. Bár kevésbé látható, a marhák a betanítás után jól tisztelik. Szakaszos legeltetésnél viszont a könnyen kihúzható és feltekerhető zsinór a praktikusabb; a mobil rendszerről külön cikkünk szól.
Az oszloptávolság és a szálmagasság részleteiről ebben a cikkünkben olvashat bővebben. A sarkokon, végpontokon és kapuknál minden esetben erősebb, merevített oszlop kell, mert a marhák nekidőlhetnek, és itt hat a legnagyobb húzóerő.
Mekkora készülék kell?
Szarvasmarhához irányadóan legalább 1–2 J energiájú készülék szükséges, és a kerítésen legalább 3000–4000 V feszültség legyen. Ez azonban csak a minimum: a tényleges igényt a teljes vezetőhossz és a növényzet határozza meg.
Számoljon így: kerítéshossz × szálak száma = teljes vezetőhossz. Ezt szorozza meg a növényzettől függő irányértékkel: alacsony növényzetnél kb. 0,2 J/km, közepesnél 0,4 J/km, erős benövésnél 0,8 J/km. Egy 2 km-es, két szálas legelő közepes növényzettel így kb. 1,6 J-t igényel, ami a minimum felső határán van, ezért itt egy kissé erősebb készülék már tartalékot is ad.
A villanypásztor kalkulátor ezt a számítást elvégzi Ön helyett, és megadja a földelőkarók számát is. Érdemes megjegyezni, hogy a marhák nagy, nehéz állatok, és a kerítés felé nyúlva gyakran csak az orrukkal érintik a vezetőt; az ütésnek ilyenkor is meggyőzőnek kell lennie.
Tipp: A legelő felől ne hagyjon olyan pontot, ahol a fű vagy egy bokor folyamatosan hozzáér a szálhoz. A marhák pontosan érzik, ha egy szakasz gyengébb, és ott fogják először próbára tenni a kerítést.
Betanítás: az első napok döntenek
A betanítás célja, hogy az állat az első találkozásnál meggyőző, de nyugodt körülmények között ismerje meg a kerítést. A bevált módszer a tanítókarám:
- Alakítson ki egy kisebb, jól belátható területet, ahol a villanypásztor szál egy erős, hagyományos kerítés belső oldalán fut, attól néhány tíz centiméterre.
- Engedje be az állatokat, és hagyja, hogy maguk fedezzék fel a szálat. Ne hajtsa őket rá.
- Az első érintés után az állat hátrálni fog. Mivel mögötte erős kerítés van, nem tud előre menekülni, így azt tanulja meg, hogy a szálat el kell kerülni.
- Néhány nap elteltével, amikor a csorda már messziről kerüli a szálat, kiengedheti őket a nagyobb, csak villanypásztorral kerített legelőre.
A betanítás ideje alatt a kerítés mindig legyen feszültség alatt. Egyetlen olyan alkalom, amikor az állat ütés nélkül érinti meg a szálat, visszavetheti a tanulást.
Borjak, üszők és bikák
A borjak kíváncsiak, és a felnőtt állatoknál alacsonyabbak. Az anyjukkal együtt tanulnak, de a 50 cm-es alsó szál alatt átbújhatnak. Egy alacsonyabb kiegészítő szál vagy egy borjúrekesz, ahol a kerítés sűrűbb, megelőzi a szökéseket.
A frissen vásárolt üszők és tehenek gyakran soha nem találkoztak villanypásztorral. Őket mindig tanítókarámban szoktassa, mielőtt a legelőre engedi őket, még akkor is, ha a csorda többi tagja már ismeri a kerítést.
A bikák erősek, és a párzási időszakban kevésbé tisztelik a kerítést, főként ha a túloldalon tehenek vannak. Számukra a több szál, az erősebb készülék és a stabilabb oszlopok indokoltak. A tenyészbikák tartásánál mindig érdemes a fizikai kerítést is figyelembe venni, nem csak a villanypásztorra hagyatkozni.
Gyakori kérdések
Elég egy szál a szarvasmarháknak?
Rövid ideig, jól betanított, nyugodt állomány esetén, szakaszos legeltetésnél egy szál is működhet, körülbelül a felnőtt állatok mellkasmagasságában. Állandó legelőn, borjak mellett vagy közút közelében viszont a két szál a biztonságos.
Kell-e figyelmeztető tábla a legelő mellé?
Közterület vagy út mentén igen, irányadóan kb. 100 méterenként és minden kapunál. A pontos előírásokat érdemes a helyi szabályok alapján is ellenőrizni.
Mi a teendő, ha egy állat rendszeresen kitör?
Először mérje végig a kerítést teszterrel, különösen a kitörési pont környékén. Ha a feszültség rendben van, a szálmagasság, a belógás vagy a túl ritka oszlopozás lehet az ok. Ha egy állat makacsul próbálkozik, érdemes újra tanítókarámba vinni.
