Egy villanypásztor felépítése nem bonyolult, de a sorrend és a részletek számítanak. Egy rosszul feszített szál, egy elfelejtett sarokmerevítés vagy egy csomóval toldott zsinór hetekkel később bosszantó hibakereséshez vezethet. Az alábbi menetrend állandó és mobil kerítésre egyaránt alkalmazható; a különbségek főként az oszlopok és a vezető típusában vannak.

Tervezés: mielőtt egyetlen karót is leverne

A jó kerítés papíron kezdődik. Rajzolja le a területet, és jelölje be rajta:

  • a kerítés nyomvonalát és teljes hosszát,
  • a sarkokat, a végpontokat és a kapukat,
  • a készülék helyét és az áramforrást (hálózat, akkumulátor, napelem),
  • a földelőkarók helyét,
  • a közút vagy közterület menti szakaszokat, ahol figyelmeztető tábla szükséges.

Ezután döntse el, hány szálon fut a kerítés, és milyen magasan. Ez az állatfajtól függ; az irányértékeket az oszloptávolságról és szálmagasságról szóló cikkünk foglalja össze. A kerítéshossz és a szálszám szorzata adja a teljes vezetőhosszt, ehhez kell méretezni a készüléket. A villanypásztor kalkulátor ezekből az adatokból kiszámolja a szükséges anyagmennyiséget is.

A terv alapján készítsen anyaglistát: oszlopok (külön a sarkokra és végpontokra), szigetelők szálanként és oszloponként, vezető a teljes hosszra némi ráhagyással, toldó- és összekötő elemek, kapufogantyúk, földelőkarók, figyelmeztető táblák. Sokkal kényelmesebb mindent egyszerre a helyszínre vinni, mint félbehagyni a munkát egy hiányzó szigetelő miatt.

Tipp: A készüléket lehetőleg a kerítés közepe táján helyezze el, ne az egyik végén. Így az impulzusnak rövidebb utat kell megtennie a legtávolabbi pontig.

A nyomvonal és az oszlopok

A nyomvonal előkészítése

Mielőtt oszlopot verne le, győződjön meg róla, hogy a nyomvonalon nem fut földkábel, víz- vagy gázvezeték, illetve drénezés. Vágja le a magas füvet, távolítsa el a bokrokat és a lelógó ágakat a kerítés vonalából. Minden, ami hozzáér a vezetőhöz, folyamatosan elvezeti az energiát. Állandó kerítésnél érdemes a nyomvonalat úgy kijelölni, hogy később gépi kaszával is könnyen karbantartható legyen.

Sarok- és végoszlopok

Kezdje a sarkokkal, a végpontokkal és a kapuoszlopokkal. Ezekre hat a legnagyobb húzóerő, ezért erősebb, mélyebbre levert oszlop kell, állandó kerítésnél ferde támasszal vagy kitámasztással merevítve. Mobil kerítésnél a sarkokra is érdemes erősebb karót vagy kitámasztást használni.

Köztes oszlopok

A sarkok közé feszítsen ki egy zsinórt vezetőként, és ehhez igazítva verje le a köztes oszlopokat. Irányadóan mobil műanyag karónál 4–6 méter, állandó kerítésnél 8–12 méter az oszloptávolság, szalagnál inkább 4–6 méter. Mélyedésekben és dombtetőkön sűrítsen, hogy a szál mindenhol a megfelelő magasságban fusson.

Szigetelők és a vezető kihúzása

A szigetelőket az állatok felőli oldalra szerelje. Így ha az állat nekifeszül a vezetőnek, azt az oszlophoz nyomja, nem pedig kiszakítja a szigetelőből. Sarkokon és végpontokon használjon erre a célra készült, nagyobb húzóerőt bíró sarok- vagy végszigetelőt.

A vezetőt csévélő dobról húzza ki, egyenletesen, hogy ne csavarodjon meg. Szalagnál különösen figyeljen arra, hogy laposan fusson a szigetelőkben. A szálakat alulról felfelé haladva szerelje fel, így a már kihúzott szálak nem akadnak bele a munkába.

Feszítés és toldás

A vezető legyen feszes, de ne túlfeszített. A túlhúzott zsinór vagy szalag hőingadozásnál és szélben könnyebben szakad, a túl laza pedig belóg, és hozzáér a növényzethez.

  • Drótnál és hosszabb szakaszon használjon feszítőelemet, például feszítőcsigát, amellyel később is utánfeszíthet.
  • Szalagnál és zsinórnál a végszigetelőknél alakítson ki könnyen állítható rögzítést.
  • Toldáshoz mindig toldóelemet használjon. A csomó megtöri a fémszálakat, és idővel rossz, szikrázó érintkezést ad.
  • A párhuzamos szálakat a kerítés elején és végén kösse össze egymással, hosszabb kerítésnél közben is.

A toldó- és összekötő elemeket a csatlakozók kategóriában találja. A kapuk kialakítása külön figyelmet érdemel, ezt a villanypásztor kapuról szóló cikkünkben mutatjuk be részletesen.

Földelés és bekötés

A földelőkarókat a készülék közelében verje le: legalább kettőt, kb. 1 méteres hosszban, egymástól 2–3 méterre, nagyobb készüléknél többet. Kösse össze őket egyetlen, megszakítás nélküli vezetékkel.

A bekötés sorrendje:

  1. A készülék legyen kikapcsolva.
  2. Kösse be a földelő kivezetést a földelőkarókhoz.
  3. Kösse be a kerítés kivezetést a vezetőhöz, szigetelt kábellel.
  4. Csatlakoztassa az áramforrást (akkumulátor, napelem vagy hálózat).
  5. Kapcsolja be a készüléket.

Hálózati készüléknél a készülék védett helyre kerül, és a kerítéshez erre szolgáló, nagyfeszültségű szigetelt kábellel vezesse ki az impulzust. A közterület menti szakaszokon helyezzen ki figyelmeztető táblát, irányadóan kb. 100 méterenként és minden kapunál; a pontos előírásokról érdemes a helyi szabályokat is ellenőrizni.

Próba és betanítás

Bekapcsolás után mérje meg teszterrel a feszültséget a készülék mellett, majd a kerítés legtávolabbi pontján is. Irányadóan legalább 3000–4000 V legyen mindenhol, juhoknál és vadaknál inkább 5000 V felett. Ha a távoli ponton jelentősen alacsonyabb az érték, keresse meg a hibát: rossz toldás, hozzáérő növényzet, sérült szigetelő vagy gyenge földelés lehet az ok.

Érdemes a mért értékeket feljegyezni néhány állandó ponton, például a készüléknél, egy kapunál és a legtávolabbi saroknál. Ezek lesznek a viszonyítási alapok: ha később ugyanott jelentősen kisebb értéket mér, azonnal tudni fogja, hogy valami megváltozott, és nagyjából azt is, melyik szakaszon kell keresni.

Az állatokat lehetőleg kisebb, jól belátható területen ismertesse meg a kerítéssel, ahol egy erős, hagyományos kerítés is van mögötte. Az első érintéseknek meggyőzőnek kell lenniük: ekkor alakul ki az a tisztelet, amelyre a villanypásztor egész működése épül. Az első napokban naponta többször nézze végig a kerítést.

Összefoglalás

A telepítés sorrendje: tervezés, nyomvonal-előkészítés, sarok- és végoszlopok, köztes oszlopok, szigetelők, vezető kihúzása és feszítése, földelés, bekötés, végül mérés és betanítás. A legtöbb későbbi hiba megelőzhető, ha a sarkokat megfelelően merevíti, toldáshoz nem csomót használ, a földelésen nem spórol, és az első bekapcsolás után a kerítés legtávolabbi pontján is mér.